Vagyis, végre, végre, végre, úgy néz ki,hogy holnap költözök! És ezt persze ma tudtam meg. Mert ugye, az anno májusi előléptetéshez, saját szoba is jár(t). Nagyon kedvesen be akartak költöztetni, valami lepukkant thai lakta kecóba, mondtam nekik, hogy köszönöm, de én inkább neeeem. Neeem? Semmi gond, akkor álljon kérem a sor végére! Na, itt kezdődött a hosszas könyörgés, hivatalos kérelem kálváriája...
Ma ismét beugrottam Dep Kumar-hoz (a nevénél már csak Ő maga szebb!!!:), a szokásos heti na-mi-van-lesz-e-szobám-avagy-nem-drága-Dep-Kumar-bácsi féle csevelyre. Mindíg nagyon szívélyesen fogad, mintha már hónapok óta nem látott volna, kérdő tekintettel néz, hogy vajon mi járatban lehetek...Summa summarum, lett szoba - holnap költözés Inshallah.
Valószinűleg, egy ideig nem lesz net, úgyhogy most azért is bloggolok gyorsan, előre eszkuzálva, ha egy ideig elmaradok.
A szülinapi zsúrom még anno, jól sikerült, megismerkedtem egy fél libanoni, fél magyar sráccal, végre egy ivó cimbi (biztos a magyar fele), akivel végre tudtam magyarul beszélni. Vagyis én beszéltem, ő meg hallgatta.
A lényeg, sikerült magyar módra beseggelni, dehát mégiscsak egyszer 29 éves az ember :)
Szóval, a next blogot, remélhetőleg már az új kecóból lövöm, addig is, kezeket a paplan fölé, ne igyatok mosatlan gyümölcs levet, és Beethoven a zene Mozart-ja.
Jó éjszakát kívánok! :)
Képek:
